Székrekedés: kell a drasztikus hajtás vagy van más megoldás?

A székrekedés azon túl, hogy rendkívül kellemetlen, számos további panasz melegágya. Aranyeresség, végbélnyílás körüli repedések, szakadások és ijesztő vérzések járhatnak együtt azzal, ha valaki a megszilárdult székletét nagy erővel préseli ki.

Mit lehet tenni keményebb széklet esetén?

Érdemes azonnal egy erősen „meghajtó” patikaszerért nyúlni? A szintetikus hatóanyagú hashajtók ugyan rövid időn belül érezhető hatásúak és növelik mind a székelési gyakoriságot, mind pedig a székletvolument, de hátrányuk is lehet: a használatuk esetenként hasmenéssel, puffadással, hasi görcsökkel jár együtt. Mindez diszkomfort érzést okoz, illetve előnytelenül hathat a bélflórára. Ez utóbbi, a bélflóra megváltozása, egy ördögi kört indíthat el. Ha hiányoznak a bélből a „jó baktériumok”, akkor könnyebben alakul ki puffadás és egyéb jellegű hasi panasz.

Nem szabad elfelejteni azt, hogy a drasztikus hashajtás nem csak a székletet, de a felszívódásra váró vitaminok, nyomelemek, tápanyagok és jótékony baktériumok egész sorát kiűzi a szervezetből, aminek negatív következményei lehetnek. Továbbá, vannak olyan élethelyzetek, amikor az ember nem szívesen vesz be szintetikus hatóanyagokat, ilyen egyebek között a várandósság és a szoptatás időszaka. A várandósság alatt az egyre növekvő baba által kifejtett nyomás, míg a szoptatás alatt a felborult napi ritmus és a hormonváltozások lehetnek a kemény széklet vagy a székrekedés kiváltó okai. Az időskorúak is ódzkodnak a szintetikus szerektől, mondván sok olyan gyógyszert szednek, amikkel azok kölcsönhatásba léphetnek.

Első jelek, első teendők

A székrekedés jelei esetén a legfontosabb teendőnek az életmódbeli változtatások bizonyulnak. Javasolható a rostbevitel növelése ‒ táplálkozás révén és/vagy rostkészítménnyel, ezen kívül lényeges a folyadékbevitel fokozása. Rostfogyasztásnál összesen napi 25 gramm rostmennyiség bevitele lehet a cél, és érdemes naponta legalább 1,5-2 liter folyadékot (lehetőleg vizet) inni.

A rostok bevitele több oldalról is hozzájárulhat ahhoz, hogy a bélműködés optimális legyen. Egyrészt, fokozott rostbevitel esetén a bélben kellő mennyiségű, laza állagú széklet képződik, ami már önmagában székelési ingert vált ki. Az elfogyasztott rostok egy részéből pépszerű, géles anyag keletkezik. Ez a „rostos kocsonya” kitölti a bélcsatornát, és annak a falát mechanikailag ingerelve teltségérzetről tájékoztatja a szervezetet, majd székletürítést vált ki. Vagyis a rostbevitel hozzájárul a normál székletürítéshez. Másrészt a rostok tápanyagként szolgálnak a bélben az emésztést és bélműködést támogató jótékony baktériumok megtelepedéséhez. Vagyis rendszeres, fokozott rostbevitellel, természetes alapú készítményekkel elérhető, hogy a székrekedés ritkábbá váljon, és kevesebb hashajtó gyógyszerre legyen szükség.

Kiknek ajánlottak a rostok?

A rostalapú készítmények alkalmazása elsősorban az enyhe székrekedéses panaszokkal küzdőknél és az egészségükre különösen odafigyelő, kíméletes, természetes megoldásokat kereső pácienseknél vezet eredményre. A mozgásszegény életmódjuk, ülő munkájuk miatt székrekedéssel küzdő fiatalok éppen úgy kipróbálhatják a rostbázisú készítményeket, mint a bélműködés renyhülésével szembesülő időskorúak, vagy éppen a várandós vagy szoptató nők, akiknél a szintetikus hatóanyagok mellőzése lényeges szempont. Hosszú távon az ideális megoldást a kiegyensúlyozott, vegyes, rostokban dús táplálkozás, a bőséges folyadékfogyasztás és a rendszeres testmozgás jelenti. Ennek érdekében érdemes minél hamarabb lépéseket tenni! Amennyiben a következetesen véghezvitt életmódbeli változtatások nem vezetnek a székrekedéses epizódok ritkulásához és/vagy enyhüléséhez, érdemes orvoshoz fordulni. Előfordulhat, hogy egyéb probléma (például irritábilis bélszindróma (IBS), daganatos megbetegedés) áll a panaszok hátterében, aminek a mielőbbi orvosi kezelése – a gyógyulás érdekében – fontos.